Ha megvizsgáljuk először a szót, magáért beszél,  mivel megmagyarázza saját jelentését, hiszen beavatottnak lenni annyit tesz, mint beljebb kerülni saját önvalónkba, közelebb kerülni valódi  lényünkhöz. Az ezotéria szó jelentése is nem véletlenül belső kört jelent. A beavatás ugyanakkor jelenti a Forráshoz való közeledést is, olyan tudást elnyerését, ami közelebb visz minket a Központhoz, ezzel magasabb nézőpontba is kerülünk, megváltozik a rálátásunk bizonyos dolgokra. Az ősidőkben, amikor még megvolt a közvetlen kapcsolatuk az embereknek a természettel és az égi erőkkel, nem volt szükség beavatottságra, hiszen minden szükséges tudást megkaptak közvetlenül a Forrásból, úgymond akkoriban nem volt értelmezhető a beavatottság fogalma, mivel nem mindenki annak számított. Ezt a paradicsomi állapotot, amiről a legtöbb vallás említést tesz - talán a bibliai paradicsom, amire legtöbbünk asszociál - megbontották bizonyos erők. Miután ez az egység – kollektív tudatosság megszűnt a Földön, illetve fokozatosan egyre csökkent, mára elértük azt a szintet, hogy a legtöbb emberi létező mintegy öntudatlan csak saját mindennapi szükségleteit kiélve, tudatosságát elveszítve, másokra  nem figyelve, kiszipolyozva környezetét egyik napról a másikra céltalanul vegetál, percnyi, múló boldogságát hajszolva. Melyet legtöbbször tomboló egója táplálásából és ápolásából nyer. Az emberek mára elszigetelődtek, nem csak hogy a Teremtőtől, de saját maguktól is. E zord világunk kialakulása során nyert értelmet és lett egyre égetőbb szükség a történelem alakulása során is a beavatottságra, helyesebben mondva a visszanyerésére. Ahány vallás annyi féle megközelítés, így irányzatonként más és más ideológia takarta legtöbbször ugyanazt a fogalmat, s az emberi butaság folytán a többség nem a közöset fedezte fel, hanem megint a különbségekre figyelt fel és végletekben gondolkozva hajtotta mindenki, a saját igazát attól függően éppen melyik irányzatot vallotta, és elfelejtve vallásaik alaptéziseit, egymást ölték évszázadokon keresztül. Azon kevesek, akik viszont képesek voltak az orruk előtt levő lényeget meglátni, azok spirituális és egész emberi fejlődése megállíthatatlanul elkezdett ívelni felfelé, s innen már csak önmaguknak szabták határaikat.

 Akik jártasak a keleti tanítások kultúra, gyógyítások terén, bizonyára több fajta féle beavatással találkoztak már útjuk során. A beavatás egy gyűjtő fogalom, mivel rengeteg fajtája létezik. A különböző keleti iskoláknak mind megvan a mega beavatása amivel több lépcsős rendszerben egyre közelebb és közelebb jut a teljes  tudáshoz az adott témában, irányzatban, persze mindezt a saját fejlődéséhez ütemezve. A különféle beavatások a spiritualitásban olyanok, mint a materialista ember életében a munkahelyi előléptetések, továbbképzéssel egybekötve. Mivel nagyon érdekes téma, szeretném a későbbiekben bővebben kitérni a különféle kultúrák beavatási szertartásaira, illetve a jól ismert iskolák által gyakoroltakra, mint a prána nadi , reiki stb.

Mindezek előtt mivel sokan hiszik, hogyha meg akarnak világosodni, vagy csak komolyabb spirituális tapasztalatokat szeretnének szerezni mindenképpen kelet felé kell keresgélni, miattuk szeretném cikksorozatomat először magyar kultúránkat és spirituális gyökereinket feltárva, saját gyökereink megismertetésével kezdeni, és az ősi magyar beavatások mélyére ásni.

      Lássuk csak akkor a tusfürdőket, ezeknél – a sminkekkel ellentétben – szerencsénk van, ugyanis fel vannak tüntetve az összetevők. Bár minek? Gyanítom a vásárlók 90%-a meg sem nézi élete során egyszer sem. Éppen ezért vessünk rá egy pillantást. Egyszerűen azt csináltam, hogy kiválasztottam 5 tusfürdőt, és összeírtam, mik azok, amik mindegyikben megtalálhatóak. Az igazságosság érdekében 2 férfi, 2 női, illetve egy semleges illatú tusfürdőt néztem meg. Lássuk az eredményt:

1.     1.  sodium laureth sulfate (SLS): az hiszem bátran kijelenthetjük, hogy ez az a szer, ami mindenben benne van, mégsem tudja senki, hogy mi ez.

 Nézzük csak meg közelebbről: a sodium lauryl sulfate alkoholos alakja, éppen ezért valamivel kevésbé ingerlő (ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy általában mindkettő megtalálható a tusfürdőben – semmit sem bíznak a véletlenre). Súlyos kiszáradást okozhat. Tulajdonképpen habképző hatása miatt teszik a szerekbe, hogy szép fehér hablabdák keletkezzenek, miközben fürdünk. A csodás habzás ára azonban elég nagy, ugyanis bár önmagában ez a szer nem veszélyes, más összetevőkkel reakcióba léphet (és általában reakcióba is lép, mert benne vannak ezek az összetevők a tusfürdőben) és rákkeltő nitrátok és dioxinok képződnek. A bőrön át pillanatok alatt felszívódnak és máris a véráramba kerülnek. Mindenki büszkén állítja, hogy nem, egyáltalán nem veszélyes ez az anyag KIS dózisban. Ugyanakkor gondoljunk csak bele, ha ez minden szappanban, samponban, tusfürdőben, krémben benne van, akkor a napi bevitel nagy jóindulattal sem nevezhető kis dózisnak.

Néhány tünet, amit okozhat a sodium lauryl sulfate (azaz a sodium laureth sulfate alkohol nélküli verziója). Tudnotok kell azt is, hogy a mi tisztaságunkért állatok ezrei szenvednek, ugyanis ezek a tünetek is állatokon alakultak ki. (Állatkísérletek kedvelt kutyája a beagle – mert szervezete és idegrendszere nagyon hasonlít az emberéhez.)

Tehát a tünetek: szemkárosodás, központi idegrendszer károsodás, depresszió, nehézlégzés, hasmenés, bőrirritáció, extrém érzékenység esetében halál.

Gyorsan felszívódik a szemből, bőrről, májban raktározódik, és nem bomlik le, tehát hosszútávon további megbetegedést okozhat.

2.     2.  cocamidopropyl betain (CAPB): szintén egy olyan, ami mindegyikben megtalálható.

Közepes erősségű anyagok közé van sorolva (megjegyezném, hogy a fentebb említett anyagok is „csak” közepesek), bőrirritációt és allergiás reakciókat okoz, gyorsan reagáló felületaktív anyag. Kozmetikumokba sűrítésre használják. Ezzel az anyaggal vigyázzatok, mert sokszor beleteszik olyanba is, amit később természetesnek és bőrkímélőnek neveznek. Nitróz-aminokat tartalmaz egyébként, amik a fentebb említett anyagokhoz hasonlóan viselkednek.

3.     3. cocamide mea: egy bizonyos márka összes termékében megtalálható (havonta katalógusokból lehet rendelni tőlük – szerintem most már tudjátok nagyjából, melyikről van szó)

Neten diszkréten csak annyit írnak, hogy allergiát és bőrirritációt okoz, egy helyen láttam, hogy odaírták, hogy nem szabad légutak közelében használni, mert belélegezve súlyos nyálkahártya irritációt okoz. Ismételten arra szolgál, hogy habzó tusfürdőnk legyen, illetve sűrűségszabályzó szerepe is van. Ismét egy becsapós anyag, mert beleteszik olyan termékekbe is, amit természetes összetevőjűnek hirdetnek. Féligazság, ugyanis kókuszolajból nyerik ki az alapját, de egy bizonyos féle etanollal feldúsítják, így máris irritációt okoz nagyobb dózisban. Tény, hogy a biztonságos adalékanyagok közé sorolják, ugyanakkor, ha minden terméked egy márkától van, nézd meg, hogy tartalmazza-e ezt. Ez ugyanúgy bejut a véráramba, a szervezeted ugyanúgy idegen anyagként fogja fel, nem tud vele szerencsétlen mit kezdeni, eljuttatja a májig, ahol elraktározza, azaz bedobja a többi hasonló fura idegen közé. És csak idő kérdése, hogy elérje azt a szintet, amikor a felhalmozódott metabolitok (azok az anyagok, amiket már nem tud tovább bontani a máj, és mérgező hatásúak) kiszabadulnak, és különböző betegségeket okoznak. Ez sosem rövid idő alatt következik be, több év is lehet akár a lappangási idő.

Tudni kell ezekről továbbá, hogy a toxikus hatásuk alapján két típusba tartoznak. Egyrészt kumulatív, ami azt jelenti, hogy gyűlnek, gyűlnek az ilyen mérgező anyagok, majd egy bizonyos küszöbszint után következik be a baj, ezek általában zsírszövetben raktározódnak. Kérdéses, hogy melyik a rosszabb, én erre szavaznék, ugyanis a másik a szummációs, aminek során az expozíció hatása összegződik, ez csupán annyit jelent, hogy tömöd magad mérgező anyagokkal, és ezeknek a hatása összeadódik. Nincs küszöbérték, már az első összegződés elváltozásokat okoz.

Ezeknél a tusfürdőknél azért rossz a helyzet, mert nem beszélhetünk tisztán kumulatív vagy szummációs toxikus hatásról, hanem mindkettő egyszerre lép fel.

Méghozzá úgy, hogy te csak akkor veszed észre, hogy valami nem stimmel, amikor benned már elég nagy baj van. Aki érzékenyebb, az hamarabb észlel mindent. Számtalan tusfürdőt próbáltam ki már én is, és sorra kimutatja a bőröm azt, ami szintetikus.

Felhívnám a figyelmet arra ismét, hogy ez nem belemagyarázás, attól, hogy egy-két használat után nem érzel semmit, nem jelenti azt, hogy ezt 20 év múlva is elmondhatod magadról. Amennyiben eléred még azt a kort…

Saját magunkat öljük meg a mindennapos dolgainkkal, és ezt nem ártana lassan észrevenni. Ha egyszer valakinek sok ideje van, érdemes bepötyögni netes keresőkbe a tusfürdőjének az összetevőit. Mivel kötelező feltüntetni egy-egy anyag valódi hatását és mellékhatását, meg lehet találni szépen mindent.

Mi a megoldás?

Hónapokig hosszú perceket töltöttem vásárláskor egy-egy doboz olvasgatásával, majd megbizonyosodtam róla, hogy ebben nincsenek ilyen anyagok, jó lesz, majd mikor kipróbáltam, másnapra olyan kiütéses lett a bőröm, hogy öröm volt nézni, arról nem beszélve, hogy veszett büdös volt, az orgonaillattól létezni nem tudtunk a fürdőben. Amikor ennek utánajártam, megtudtam, hogy a gyártók bizonyos mikrokomponenseket nem kötelesek feltüntetni. Ezen kívül, az összetevők listája mennyiség szerint csökkenő sorrendben van. Így, ahol összetevők között a sodium laureth/lauryl sulfate-ot első helyen olvasod, tanácsolnám, hogy azzal a lendülettel tedd is vissza.

Ezeket a termékeket mindenki saját felelősségére használja. Ha valaki saját magát tönkre akarja tenni, megteheti, nem lehet erőszakkal a jóra kényszeríteni. Viszont tényleg figyelni kellene, hogy legalább másoknak ne ártsunk, ha már magunkra nem figyelünk.

Amit én javasolni tudnék, az a szappan. Méghozzá a házi készítésű szappan. Rengeteg helyen be lehet szerezni: herbáriákban, bioboltokban, sőt még az egyik hipermarket polcán is láttam már gyógynövényes szappant. Tényleg ezek a legjobbak, bár nem habzanak csodásan, nincs olyan szép színűk sem, kicsit csúnyának is tűnhetnek, és az illatuk sem lesz annyira csábító, arra kell gondolni, hogy ettől bajunk sem lesz, rákot sem okoznak.

Lehet kapni nagyon drágán organikus összetevőjű tusfürdőket is, amiktől bár nem lett semmi bajom, ugyanúgy megtalálható bennük a SLS… azt hiszem levonható tanulságként, hogy érdemes mindig elolvasni az összetevőket, mert a látszat mögötti valóság a vásárlás során sosem egyezik meg. 

 Számtalanszor hallhattuk gyerekkorunkban, hogy a konyha a lakás veszélyes üzeme. Hiszen olyan dolgok folynak ott, amiktől könnyen bajuk eshet a gyerekeknek. Abba viszont bele sem gondolunk, hogy van a lakásunkban olyan hely, ami ezerszer veszélyesebb a konyhánál.

Manapság divatos jól ápoltnak, illatosnak, tisztának lenni, és ennek érdekében mindent el is követünk. Mindkét nem rengeteg kozmetikai cikket illetve tisztálkodó szert alkalmaz, és úgy gondolom, hogy a metroszexualitás előtérbe kerülésével már nem mondhatjuk, hogy túlnyomóan több kozmetikai szert használnak a nők. Szeretnék ebben a bejegyzésben egy rövid áttekintést nyújtani arról, mennyi mindennek tesszük ki magunkat egy „tisztálkodás” alkalmával.

Olyan szerekről fogok írni, amit hozzáértők csak védőfelszerelés mellett használnának, mint ahogy a laborokban is teszik. Ezzel szemben mi besétálunk a fürdőszobánkba és semmilyen védőfelszerelést nem használunk, rákenjük a bőrünkre, sokszor rajta hagyjuk, hogy jobban hasson, nem bánjuk, ha kicsi megy belőle a szánkba is – amúgy is jó az íze meg az illata. Nézzünk akkor egy kicsit a tetszetős csomagolás, a kellemes íz és illat mögé és lássuk meg, mikkel is van valójában dolgunk.

Általában minden, ami a fürdőszobánkban található, három összetevőből áll:

1.     szintetikus illatanyag

2.     tartósítószer

3.     kőolajszármazék

Ezekről nem nagyon szoktunk hallani, ugye?  Talán mert a reklámokban épp azt látjuk, hogy hamvas őszibarackok és üdítően friss eprek között pihen a tusfürdőnk miközben mindenki olyan boldog, hogy ezt a terméket használhatja, hogy máris 20 évvel fiatalabb és 30 kg-mal véknyabb, férfiak esetében pedig elég csak ránézni az adott tusfürdőre és a kockák már ugranak is ki a hasán. A reklámok manipulációjáról is megérne indítani egy sorozatot, mert minden mindennel összefügg.

A lényeg, hogy van egy trutyi, ami alapjáraton elsősorban undorító és inkább egy csatornában tudnánk elképzelni, mint a bőrünkön, másodsorban pedig nagyon szúró szaga van, bőrünkre kenve pedig irritációt okoz.

Hol van akkor a barátságos eperillat és a tökéletes mélybordó szín?

Miért van az, hogy a vezető kozmetikai cégek tulajdonosai nem hogy saját terméküket nem használják, de még más kozmetikai cikkeket sem?

Mivel annyi információ van ebben a témában, úgy döntöttem, hogy külön részekben fogom megírni, hogy részletesebben be tudjam mutatni. Írok a tusfürdőkről külön, a krémekről és önbarnítókról, végül pedig a sminkekről és ezek hosszú távú hatásairól.