Felmerül a kérdés, mi a célravezetőbb: mindenkiben kizárólag  a szeretetet látni és szeretetet adni, vagy a sokak által kedvelt harciasabb szemlélet, amikor ha kell, odamész, és jól megmondod a dolgokat, még ha az sokaknak nem tetszik akkor is. Persze jó szándékból teszed, hogy észrevegye magát az illető és ezzel segíts neki, tehát félreértés ne essék, nem indulatos kötözködésről van szó, csupán a drasztikusabb módja az emberek felébresztésének.

Mint sok más esetben, véleményem szerint itt is a középút a célravezető és járható, semmiképp sem a szélsőség.

Hiszen egyazon dolognak a két oldala mindkét megközelítés.

Hiába van annyi szeretet valakiben, mint 3 vagon plüss szivecskében, hogyha hagyja, hogy megöljék benne a külső tényezők, vagy szétlopják, mielőtt ő oszthatná szét, mivel nem védi meg önmagát, nem harcol. Így szépen lassan kiég.  Ne feledjük a Szentek is azt hirdették, hogy a szeretetért harcolni kell. Érték, amit meg kell védelmezni akár életed árán is.
Tehát fordulj szeretettel mindenki felé és a hibát mindig magadban keresd ne másokban, ha ellenérzésed van valakivel kapcsolatban. Ne félj érzéseidet kimutatni, hiszen ha őszinték nincs mit rejtegetni rajtuk, mindenkinek a szeretetet add át és megváltozik teljesen. Hogyha nem tudja befogadni az még az ő szintjét, mutatja, de figyelj, hogy ne ítélj meg senkit.

Ugyanakkor hiába a jó szándék, az eszme vagy a nemes cél, ha nem szívből cselekszünk és erőszakkal vagy más eszközökkel akarjuk kiharcolni amiért küzdünk. A végére már mi sem leszünk önmagunk, mivel a bennünk lévő szeretet nélkül az eszméink is eltorzulnak nagyon hamar. Kifordulunk önmagunkból úgy, hogy azt észre sem vesszük és a nagy harcban végül azt is elfelejtjük miért is harcoltunk valójában.

Ne feledjük, a SZER etet, a GYŰL ölet.

Vagyis ha felgyűlnek bennünk az indulatok az előbb utóbb valamilyen negatív pusztító formában le fog csapódni…vagy saját magunkon vagy másokon.

Összefoglalva: a  szeretet nem arról szól, hogy szétfolyunk, mint karácsonyi gyertyán a viasz vagy úgy csöpögünk mint egy olvadozó fagyi a kairói vidámparkban, mert nem ezek számítanak hanem a tettek.

Az, hogy amikor kikell állni valami mellet akkor a benned lévő szeretetted erejével kiállsz-e mellette. És, hogy ezáltal mennyivel válik jobbá általad a világ.

Elérkeztünk a változás évéhez – legalábbis azok szerint, akik valamelyest jelentőséget tulajdonítanak ősi népek jóslatainak. 2012 sokak szerint vízválasztó mind spirituális mind tudományos szempontból. Valóban megérett az emberiség egy nagy változáshoz? Ezt sosem tudhatjuk. Azonban tény, hogy hamarosan valami gyökeres változásra szükségünk lesz, ugyanis ez az életforma, amire jelenleg berendezkedtünk, nem sokáig tartható fenn.  Mind spirituális, mind fizikai értelemben létezésünk új szintre emelkedhet egy sok-sok éven át tartó folyamat eredményeképp.

Számtalan honlapon olvasható, mikor milyen energiák érkeznek le, médiumi közvetítésekből is értesülhetünk a legújabb energiákról. Ezekbe nem szeretnék belefolyni, bárki rákereshet neten, és kedvére tájékozódhat. Valójában ahány honlap, annyi félét lehet olvasni.

Kétes eredetű információk helyett jobb szeretnék tényekre alapozni.  

Bizonyított tény, hogy bolygónkat érő energiák egyre magasabb frekvenciájúak, ezek változásokat indítanak be mind a Földön, mind a szervezetünkben. Ezért van az néha, hogy elektromos készülékeinkben zavar keletkezik, illetve mi magunk is feszültebbek vagyunk, mint máskor. Mint ahogy azt is bebizonyították csillagászok, hogy beléptünk a foton övbe. Ez is jelzi, hogy most már teljesen más energiákkal van dolgunk. Ezekhez alkalmazkodnunk kell valamilyen módon. A következőkben ezzel kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet.

Változás van, ezen felesleges vitatkozni. Mindig is volt, mindig is lesz. Mint ahogy a természetben is láthatjuk, megfigyelhető egy bizonyos periodicitás, úgy globálisabb szinten a bolygónk életében is zajlik.

Szeretnék nem különösen nagy figyelmet tulajdonítani 2012-nek, mert úgy gondolom, hogy gyökeres változás egy év alatt nem következhet be. A természetben sincsenek radikális változások, sokkal inkább alig észrevehető, viszont annál alaposabb átmenet figyelhető meg.

Ami ebben az évben jellemző, az inkább a vízválasztó funkció. Az élet minden területén megfigyelhető, hogy nincs köztes átmenet, valami miatt mindannyian a szélsőségek felé tendálunk. Valamilyen okból kifolyólag a bolygónk változása, minket is változásra sarkall.

Megmutatja, hogy mi az, amit el kell engednünk, mert nincs többé rá szükségünk. Épp ezért kerülünk szélsőséges helyzetbe, hogy észrevegyük, mire nincs már szükségünk. Mikor készen állunk arra, hogy ezen változtassunk, lényünk új minőségbe emelkedik. Ez is egy hosszabb folyamat, egyszerre csak egy részlet változik.

Néha olyan érzése lehet az embernek, mintha eddig egy nagy házat épített volna fel, és most pedig szétszedi apró téglákra, és egyesével átnézi, hogy mi az, ami maradhat, és mi az, amit le kell cserélni, át kell alakítani.

Ez az időszak pontosan erről szól. Eddig túlságosan materialista módon gondolkodtunk, most viszont szerencsére már a köztudatban is elterjed, hogy lehet, a valóság sokkal több annál, mint amit a két szemünkkel látunk, és kézzel meg tudunk fogni. Elvégre elég csak arra gondolni, hogy a gondolatainkat, belső érzéseinket sem látjuk, mégis tudjuk, hogy léteznek. Így lesz ez talán idővel más dolgokkal is, amikor érzékelésünket finomítjuk, és eddig ismeretlen dolgokat észlelhetünk.

Rájövünk, hogy sokkal többek vagyunk anyagi létezésünknél. Sokak szerint világunkban minden csak illúzió. Vannak, akik állítják, hogy az idő sem más, mint illúzió. Mert nem létezik a múlt, a jövő, csak a jelen. Ha átállítjuk magunkat erre – ami nem kis munka, hiszen eddig gyökeres ellentétjét hallhattuk mindenhonnan – akkor rájövünk, hogy a jelenünk formálja a jövőt. Mi pedig a jelenünket formáljuk a gondolatainkkal. Szóval akkor a gondolataink hatással vannak a fizikai világunkra?

Egyértelműen. Nem csak azért, mert gondolatainknak megfelelően cselekszünk, hanem azért is, mert gondolataink finom rezgéssel rendelkeznek, amik befolyásolják környezetünket. A vonzás törvényéről bizonyára minden spirituális érdeklődésű ember hallott már.

És mit tehetünk mi ebben az időszakban? Nos, azt hiszem annyit mindenképp, hogy újragondoljuk magunkat. Megváltoztatjuk magunkat. Átformáljuk az eddig berögzült gondolatformákat. És áldozatokat is hozunk. Mert változás nincs lemondás nélkül. Lemondásnak számít az is, ami már nyomja a vállunkat, mert felesleges teherként cipeljük magunkkal. Csak mélyen a szívünkbe kell nézni, és egyből tudni fogjuk, miben szükséges változnunk azért, hogy felszabadultabbá, boldogabbá válhassunk. Néha nem is gondolnánk tehernek azt, ami valójában hátráltat minket. Olyan, mintha eddig mindenki szíve mélyen aludt volna, és most ébredezne. Sokat felejtettünk, sok dolgot mélyen eltemettünk magunkban az utóbbi időben. Ezeket kell most előhalásznunk és felelevenítenünk.

A változás önmagunkon belül a saját hozzájárulásunk és segédkezésünk nélkül nem fog végbe menni. Ezért sem hiszek abban, amikor honlapokon olvasom, hogy ilyenné meg olyanná válunk. Igen, a lehetőség meg van arra jelen időben, hogy elérhetjük azt a bizonyos szintet. De ahhoz, saját erőnkből változni kell. Saját döntésünk kell legyen az, hogy lépést tartunk a változásokkal, és átformáljuk az életünket. Amíg ez nincs meg, addig átütő eredmény sem születik.

 Sokan kérdezhetik, hogy akkor mégis miben másabb most, hiszen régen is, ha valaki akart meg tudott változni. Véleményem szerint azért számít most az életünk különlegesebbnek, mert aki elhatározza, hogy változtat, kitisztul, annak sokkal könnyebb, mert minden őt segíti.

Hogy miben változhatunk? Táplálkozásunktól kezdve gondolatainkig gyakorlatilag mindenben. A sok adalékanyag a mű ételekben elménket és testünket is gyakorlatilag elkábította. El is felejtettük már, milyen is a természet ajándékának igazi finomsága, az kétkezi munkánk gyümölcse. Hogy mennyivel finomabb ételeket készíthetünk természetes, tiszta alapanyagokból otthon, beleadva szívünk-lelkünk legjavát. Elfelejtettük azt is, hogy ha rámosolygunk a világra, az visszamosolyog ránk. Azonban ehhez először nekünk kell mosolyogni. Nekünk kell megtenni az első lépést, nem várhatunk másra. A saját életünkbe csak mi hozhatunk boldogságot, nem kell hát másra várni.

És mindenek előtt: megtanuljuk szeretni önmagunkat. Úgy, ahogy vagyunk. Az, hogy az előbbiekben az átformálásról írtam, csupán annyit tesz, hogy azokat a kötelékeket, terheket formáljuk át, ami önnön létezésünket korlátozza, nem enged kiteljesedni minket. Van ebből bőven, mert jelen világunk nem a lelkünknek kedvez és mindenki sok sérülést halmozott fel. Ezektől kell megszabadulni. És úgy élni, ami a szívünkben van. Olyan életet alakítani magunknak, amit a szívünk diktál. Minden egyes pillanatban.

„Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.”                                                                                                           /Szepes Mária/

A CIA és az MK-Ultra

A tudatmódosítás, vagyis az emberek manipulációjára irányuló törekvések csúcspontját egyértelműen az 50-es 60-as években elindult kísérletsorozat jelentette. A kutatásokat különböző állami ügynökségek hajtották végre, de a legfőbb szerepe a munkában a CIA-nek volt.

A kísérletek egyik legfőbb célja az volt, hogy kiképezzék a tökéletes katonát.

A cél szentesíti az eszközt elvet követve, emberkísérletekbe fogtak. Céljuk az volt, hogy az alanyokat mesterségesen skizofrénné tegyék, vagyis több egymástól külön álló személyiséget alakítsanak ki. Ezt elektrosokkal, hallucinogén drogokkal és különféle fizikai és mentális kínzásokkal illetve ezek jól összehangolt kombinációjával érték el. Az alanyokat akaratuk ellenére tartották fogva, viszont mivel meghasadt a tudatuk, mikor visszakerültek a társadalomba, nem emlékeztek a kínzásokra. Időzített bombaként működtek, mivel bizonyos beléjük programozott kulcs jelekre aktiválódott a rejtett személyiségük, így elkövethettek úgy gyilkosságokat, hogy utána semmire sem emlékeztek.

Az MK –Ultra fedőnév alá több ilyen, az embert bio robottá alakító kísérletsorozat tartozott. Egyik legszélesebb körben alkalmazott a Monarch programozás volt. Egyébként maga az MK rövidítés az angol Mind (elme) és a német Kontrolle (irányítás) szavak kombinációjából eredt. Ez is mutatja, hogy német kooperációval történtek a kutatások. Ez érthető is mivel a háború alatt a németek meglehetősen beleásták magukat az emberkísérlet témába, elég, ha csak Mengelére gondolunk. Az amerikaiaknak pedig kellet ez a tudás, így sok ilyen kutatót menekítettek ki titokban a háború befejeztével Németországból, hogy az Államokban folytathassák a kutatásokat. 

Nézzük meg akkor mégis milyen logikán, mechanizmuson alapszik a mesterséges skizofrénia kialakítása.

 A kísérletek a következő szisztémán alapultak:

A programozandó egyéneket optimális esetben már születésük után elkezdték „alakítani”. A gyermeket néhány éves korától kezdve rabságban nevelték és hol elhalmozták szeretettel, hol pedig brutálisan bántalmazták. Az volt a cél hogy a nevelő, a bántalmazó iránt nagyon erős kötődés alakuljon ki.

Ezt úgy érték el, hogy az elején a kezelőjétől csak szeretetet kapott, majd amikor elkezdődtek a kínzások, azt addig folytatták, amíg erős disszociatív állapotba nem került az egyén/gyerek.

Ezt onnan ismerték fel, hogy ekkor magzati pózt vett fel és nem reagált a külső ingerekre. Ekkor gyakorlatilag a tudata egy másik valóságba, másik személyiségbe menekült, hogy megvédje magát a sokktól. Ezt a másik személyiséget később állandósítani lehetett. A kezelője, akitől elején csak jót kapott hirtelen ellene fordul, és ő is elkezdi kínozni, így ez a tudatában visszafordíthatatlan törést okoz, amivel véglegesíteni lehet a skizoid állapotot. Attól függően, hogy a programozott embereket mire akarták felhasználni, kiképezték őket bérgyilkosnak, katonának, énekesnek stb. Később, amikor visszakerültek a társadalomba, és „hétköznapi” énjük lépett működésbe, beléjük táplált kulcsszavakkal lehetett aktiválni a bennük megbúvó alszemélyiségeket.

Az elmeprogramozott katonákat, „Mandzsúriai jelölteknek” is nevezték. A név egy 1962-es film címéből származik, ami ezekről a kísérletekről szólt. A filmet 2004-es remake-jét ajánlom mindenkinek. http://www.port.hu/a_mandzsuriai_jelolt_the_manchurian_candidate/pls/fi/films.film_page?i_film_id=65498

Ezeknek a kísérleteknek a komolyságát és valós voltát az is mutatja, hogy 1995-ben Bill Clinton hivatalos közleményben kért érte bocsánatot. Tehát nem valami szóbeszédről összeesküvés elméletről, legendáról van szó. Egyesek szerint maga az elnök is ilyen programozott agymosott bábu…

Aki tud angolul annak ajánlom figyelmébe: