Kezd már kissé elegem lenni abból, hogy politizálnak a környezetemben. Vagyis helyesbítek, ezt nem nevezném politizálásnak. Manapság nagy divat lett nyavalyogni, siránkozni, hőbörögni és anyázni. Valahogy annyira nem vagyok már erre kíváncsi.

Engem nem érdekel, melyik párt van hatalmon, mert úgy hiszem, hogy nem néhány öltönyös ember fogja megmondani helyettünk a problémáinkat. 

Korszakalkotót egyik párt se tett eddig fölösleges latolgatni, melyikkel járunk jobban. Inkább szemléletváltás kell.

Észre kellene venni, hogy vannak dolgok, amiket nem háríthatunk át másra. Nagyon egyszerű, ugyanakkor gyáva módszer, fejünket homokba dugva azt várni, hogy majd más megoldja helyettünk a problémáinkat, legyen az politikai párt vagy akárki.

Sokan azt hiszik a választás, a politika, arról szól, hogy átruházzuk saját életünk fölötti hatalmat és felelősséget másokra, és majd ők megoldják helyettünk a bajainkat.

Ha pedig valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, fel vagyunk háborodva és az energiánkat arra pazaroljuk, hogy hőbörögünk, panaszkodunk és lehúzzuk saját magunkat és persze másokat is, hogy „ejnye de rossz már nekünk”… Mindig könnyebb külső tényezőkre fogni mindet és másokat okolni. Ahelyett, hogy az emberek saját kezükbe vennék életük irányítását és nem várnának el senkitől semmit. Hanem tennének. Kevés pénzből is lehet találékonynak lenni. Ha a heti cigi pénzt inkább félreteszi a nagytöbbség és tudatosabban él minden téren (táplálkozás, gondolkodás, szabadidő eltöltése) akkor igazából rájön az ember, hogy az életét ő maga alakítja. Segíts magadon és Isten is megsegít – tartja a közmondás. Sokan arra nem gondolnak,  hogy állandóan várják, hogy jöjjön már valami változás, mégis görcsösen ragaszkodnak a régihez.

Ahhoz hogy jöjjön valami új, le kell omlania a réginek.

Ha megnézzük, most pont ez történik a régi elavult gyógyszeripar központú egészségügy az összeomlás szélén, mégis mindenki háborog a helyett, hogy alternatívák után nézne. Az oktatás szintén csődben, nyilván ez sem véletlen. Mindent több szempontból kell megvizsgálni. Ha összeomlik ez, legalább majd lesz arra esély, hogy valami normálisabb dolog kerüljön a helyére, csak a megfelelő embereknek kell a megfelelő helyen lenni majd akkor. Hogy ne azt tanítsák az iskolában, hogy a finnugoroktól származunk, és hogy hunok is maximum rendszámtáblán lehetünk. Csak tudnám, hogy ahhoz, ami rossz, miért kell foggal körömmel ragaszkodni? Ez tükrözi, hogy semmi tudatosság nincs az emberekben. A legtöbb panaszkodik, hogy semmi sem változik, mikor jön már valami áttörő változás, következő mondatban meg már szidja a kormányt, hogy összeomlik az egészségügy stb. Ahelyett, hogy tenne. Elég, ha csak helyileg.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy kis példamutatással nagyon sok minden el tudna indulni.

Elég, ha mindenki a kisebb közösségében ahol él, elkezd változtatni gondolkodásban hozzáállásban és életmódban. Igen, van mit tenni és vannak, akik tesznek is. Érdekes módon sosem nyafognak, legalábbis akiket én ismerek azok nem…

 Vegetáriánus vagyok, mert nem érzem szükségét, hogy különböző állatok tetemét fogyasszam el. Nem vagyok rászorulva, hogy ha nem is közvetlenül, de megöljek egy másik élőlényt, hogy én jól lakjak - mivel van más lehetőségem is. Vegetáriánusnak lenni nem különleges dolog. Természetes. Hiszen az ember nem ölésre született, testfelépítésünk sem ezt támasztja alá, s a világvallások is mindig kihangsúlyozzák kivétel nélkül, hogy NE ÖLJ! Mivel van választásunk, hiszen rendelkezésünkre áll más táplálék is, szükségtelen lenne életeket kioltani életbemaradásunk érdekében. Sokan mégis megteszik...

És akkor jönnek a kifogások, hogy szegény salátát nem sajnálom? Pedig kimutatták, hogy azok is éreznek. Szerintem hiba lenne egy moszatot egy tehénhez vagy csirkéhez hasonlítani, mivel egyik rendelkezik fejlett idegrendszerrel, míg a másik nem. Tehát ha csinálunk 2 nagy csoportot az egyik az emberek, a másik a növények, akkor egyértelmű, hogy az emlősállatokat a kettő közül inkább emberekhez soroljuk, mivel intelligensek, éreznek így ehhez álnak közelebb.

Ennek ellenére mit csinál a társadalom? Lealacsonyítja a zöldségek szintjére, velük teszi egyenlővé őket. Így legalizálja a mészárlást, mert ugye amikor levágunk egy csirkét, az semmiben nem különbözik attól, hogyha elmegyünk búzát aratni.

De igenis különbözik, mert ezzel az erővel elmehetnénk embert is kaszálni… Más oldalról megközelítve a dolgot: a húsevő arra lett kitalálva, hogy húst egyen, az ember nem húsevésre lett tervezve.

Elég, ha csak azt nézzük hogy a húsevők bélcsatornája meglehetősen rövid, így hamar kiürül az elfogyasztott húsmennyiség, míg az ember növényevőkéhez hasonló hosszú bélcsatornájában pang a  húsmaradvány és rothadásnak indul.  Aki nem hiszi, járjon utána, rengeteg jó anyag van interneten, csak a néhány ezek közül, amit mindenkinek ajánlanék:

http://www.kiskegyed.hu/portrek/csucsragadozok-vagyunk-vagy-vegak-20172

A modern társadalmakban élő emberek nincsenek húsevésre kényszerítve, a körülmények sem szabják ezt meg. Sokkal inkább a kényelem, és az önzőség. Nem is beszélve arról, hogy a húsevés drága mulatság. Sokan mondják, hogy KELL a hús, mert szüksége van rá a szervezetnek, csak úgy marad egészséges…

Keleten a társadalmak nagy része a buddhizmus, hinduizmus miatt nem eszik húst. Mégis élnek, és hol magasabb az átlagéletkor? Keleten.

A társadalom tudatszintjén nagyon jól mutatja  az, hogy a legtöbb ember el sem gondolkodik azon, mit eszik, mi kerül a tányérjára, mivel társadalmilag elfogadott, ezért csak megszokásból eszi amit eszik.

Hiányzik a tudatosság. A kannibálok között sem volt furcsa ha valaki embert evett, hiszen ez volt a szokás, teljesen megszokott volt, és nem láttak benne semmi kivetni valót.Ők valószínűleg arra néztek furán, aki nem evett emberhúst.

Azt a szintet kellene elérni, amikor hitvilágunkat nem a társadalmi előítéletek és megszokások, hiedelmek vezérlik, hanem minden tettünk mögött tudatosság, erkölcsi, érzelmi és racionális intelligencia húzódik meg.

 Ma egy nagyon különleges filmet szeretnék bemutatni, amiről azt gondolom, hogy mindenkinek meg kellene nézni életében legalább egyszer. Az ambíciótól az értelemig c. filmről van szó, ami tulajdonképpen minden főbb gondolatot magában foglal, ami a spirituális fejlődés alapjainak számítanak. Több vonulattal találkozhatunk, több szemszögből ismertetik meg a nézővel, hogyan lehet spirituális útra kanyarodni az élet bármely területéről.

Talán a legfőbb erénye, hogy a spiritualitást hétköznapiként, élet közeliként mutatja be. Olyasvalaminek, amire bárki képes, ami mindenkiben ott van. Nagy hangsúlyt fektet az egóra, és annak negatív hatásaira. Felnyitja az emberek szemét, olyan témákat feszeget, amit a mai társadalmunk általában figyelmen kívül hagy.

A kapitalista társadalom mozgatórugója a kapzsiság és az elégedetlenség. Mert soha nem jó az, ami van. Mindig mindenből a legjobb és legújabb kell. Úgy viselkedünk, mintha egyszerűen elengedhetetlenül szükségeltetnének ezek a dolgok a további életben maradásunk érdekében. Teljesen elfelejtjük, hogy kik is vagyunk. Nem hallgatunk magunkra, a külvilágból próbáljuk kideríteni, kik is vagyunk. Vagy inkább: kik legyünk? Mi az, amit a legtöbben elfogadnak? Mi most a felkapott? Mi az, ami tiszteletet vált ki az emberekből? És sokan egy életet élnek le úgy, hogy egy pillanatig sem érezték az életüket magukénak…

Elgondolkodtat, és szinte provokálja a nézőt, hogy tegye fel ő is magában a filmben elhangzó kérdéseket. Gondolkodjon el a mondanivalóján, és ha kell, változtasson. Lássa meg a különbséget az olyan élet között, amit a szíve irányít és az olyan között, amit a külvilág. Rövidtávon talán mindenkinek az a kényelmesebb, ha a külvilágra hallgat, de elfelejti, hogy ilyen hozzáállással nagyon is múlandó, és mikor eljön jelen élete utolsó perce, mégis mit fog gondolni?  

Egy csodálatos film az út és a válaszok kereséséről, ajánlom mindenkinek.